B. Kopp Judit szobrászművész dokumentált művei - Documented works by sculptor Judit B. Kopp - Opere documentate della scultrice Judit B. Kopp

B. Kopp Judit szobrászművész
dokumentált alkotásai (1943-1995)

Kopp Judit 1943. július 19-én született a nyolcgyemekes család második gyermekeként. Édesanyja Waigand Ilona és édesapja Dr. Kopp Jenő a későbbi Nemzeti Galéria törzsanyagát adó Fővárosi Képtár megszervezője és első igazgatója egyaránt művészettörténészek voltak. Édesapját az egyházi iskolák államosítási eljárása elleni tiltakozása miatt eltávolítják állásából. Rövidesen a fenyegető kitelepítés elől menekülve a család a Szentendreisziget egy kis településére költözik, ahol az egy-lakószobás házban évekig nincs villany és vezetékes víz. A gyerekek hóban, fagyban kilométereket gyalogolnak az osztatlan osztályos falusi iskolába. Gimnáziumi tanulmányait a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek budapesti Patrona Hungáriáé Gimnáziumában végzi. Az itt töltött évekre és különös hálával igazgatójára, Dr. Papp Lászlóra emlékezve készíti később a közel életnagyságú Patrona Hungáriáé szobrot. A gimnáziumi évektől kezdve folyamatosan tanul rajzolni, mesterei Grantner Jenő, Győry Dezső, Matzon Frigyes. 1963-ban felvételi vizsgát tesz a Képzőművészeti Főiskola ötvös szakára, de nem veszik fel, ugyanígy járt nővére, a ma nemzetközi elismertségű orvosprofesszor is: édesapja elvhűségét nem bocsátja meg a diktatúra, képtárigazgatóként - a szovjet megszállást megelőző években - hiába vette pártfogásába a kommunista szimpatizáns tehetséges művészeket, Derkovits Gyulát és másokat. Kákay Szabó Györgytől restaurálást és e mellett faszobrásza- tot tanul, a szakmai fogások elsajátítása közben továbbra is rajzol, ebben az időben Pleidell János korrigálja. Szakmai gyakorlatra a Szépművészeti Múzeumba kerül, ahol a restaurátor műterem vezetője, a Podolinból származó Németh Kálmán - maga is szobrász - a szepességi mesterek hagyományait, köztük a kitartó, az ajándékba kapott időt megbecsülő munkaszeretetei képviseli, ez a légkör hatja át a műtermet. A restaurálás a művészet iránti alázat kibontakozását is szolgálja. A jelentős részben még otthonról hozott - az édesanyja által hosszú téli estéken petróleumlámpa mellett tanított - bibliai és művészettörténeti ismereteit a múzeum tárlatvezetőjeként is kamatoztatja. Gyakran vezet a Szovjetunióból érkezett látogatókat is. Mélyen megérinti ezek vallási tájékozatlansága, szellemi nyomorúsága. Talán ekkor kezd megfoganni benne a később sokszor hivatkozott „Biblia Pauperum" korszerű felelevenítése, mely egész életét végig kíséri. Ebben az időben kerül ki vésője alól a 12 apostol megannyi különböző karaktert formázó alakja. 1964-ben a firenzei Uffiziben hónapokat tölt Granchi professzor műtermében munkával, és töltekezik az európai művészet itt felhalmozott értékeinek sugárzásából. 1965-ben köt házasságot, férje Bittsánszky Géza villamosmérnök-közgazdász. Házasságukból négy gyermek születik. Meleg légkörű otthont teremtő képessége családi körén túl barátok sokaságát vonzza, a szellem nagyformátumú képviselői gyakran élvezik vendégszeretetét, konyhaművészetét, de még inkább egyéniségének auráját. így mélyül el a család barátsága Belon Gellérttel is, akinek püspöki működését közel negyedszázadon át akadályozta meg az akkori egyházpolitika. Művészettörténeti kuriózum az a stációsorozat és elmélkedés, amelynek kompozícióit részben Belon Gellért gondolatai ihlették, illetve egyes kompozíciókhoz a püspök fűzött gondolatokat. Még egy jellemző epizód: Belon Gellért halálakor az éppen műtéten átesett művésznő a kórházi ágyon mintázta agyagba bronzöntéshez a kriptára kerülő püspöki címert. 1969-ben mutatkozik be - jellemző módon külföldön - Rómában a „Magyar Egyházi Kultúra" kiállításon. A siker meggyőző, a számos kiállító művész közül Kovács Margit és Molnár C. Pál művei mellett az ő apostolszobrainak expresszivitását emeli ki a korabeli kritika. Kiállítási lehetőségeket nem keresett, akkor állított ki, ha hívták. Sokkal többre becsülte a templomok által nyújtott, hitre hangoló „állandó kiállításokat”. Mégis az évek során sok kiállításon adott számot munkásságáról. Munkái alapján lett 1976-ban a Magyar Művészeti Alap tagja, majd 1989-ben megkapja a Molnár C. Pál díjat. Időközben sorra készülnek az oltárok, ambók, stációsorozatok, szobrok, és nagyvonalúan ajándékozza el műveit. Egy makacs karizületi gyulladás miatt tér át egy időre a terrakotta, illetve a plakett technikára. A terrakotta és bronz a később elhatalmasodó betegsége idején, majd súlyos operációját már néhány nappal követően is lehetőséget ad kifogyhatatlan alkotói terveinek megvalósítására. A szocializmus bukásával együtt megszűnt a hivatalos művészetpolitika is, amelytől B. Kopp Judit megalkuvást nem tűrve oly nagy távolságot tartott. Örömmel azonosult a demokratikus berendezkedéssel, annál is inkább, mivel a baráti körből többen is közéleti feladatot vállaltak. Művészi tanúságtételére példa a szovjet csapatok kivonulása alkalmából készített plakettje: Pro Libertate. A gyökeres politikai változások ellenére továbbra is hű marad az egyházművészethez, változást talán a növekvő számú kiállítási meghívások jelentenek.